Házas bibliaóra

"Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el." (Prédikátor 4, 9-12)

 

Szeretettel várunk mindenkit, MINDEN HÓNAP MÁSODIK VASÁRNAP DÉLUTÁN 15.00 ÓRÁTÓL A GYÜLEKEZETI TEREMBEN!

Egy résztvevő szemével:
Ki tudja, kihez milyen út vezet, s ha valakinek ez a nyelve, itt nyílik meg, itt talál érthető válaszokat, akkor szükség van rá. És milyen jóóóó!!
Persze a legtöbb ember szeret inkább háttérbe húzódva, ülni, figyelni, értelmezni, újragondolni, megfontolni. Nem szívesen kiabáljuk ki véleményünket, főleg ha elhamarkodottan felesleges szavak is elhagyhatják szánkat. Ülünk a hátsó sorokban, befogadjuk a tudást, nézzük a többiek reakcióját, okosodunk és elmélyülünk a bölcsességben.
Isten igéje elhallatszik a hátsó sorokig is, s a szívemet szégyenkezés nélkül láthatja. Ő és csak Ő.
A visszahúzódó embernek ezért a házaspár bibliaóra első olvasatra ijesztő lehet, s még a gondolat elől is menekülőre fogja magát. Kitárulkozni, elmondani titkainkat, félelmeinket, mások szemébe nézve az összeszorított száj ellenére is kiolvashatóvá tenni azt, ami a fejünkben lakik... Huh! Ilyenre normális ember nem vágyhat. De elmerészkedtünk az első, majd a második, s a következő alkalmakra is. Leginkább azért, mert megfogadtuk, hogy vékonyra szorított szájjal majd csak a jelenlétünket adjuk az alkalomhoz. Arról feledkeztünk el, hogy erőnek erejével, senki nem akar kilopni, belőlünk semmit, s Isten csak szívünk boldog tartalmával akarja, hogy egymást gazdagítsuk.
Igaz, hogy nem lehet a hátsó sorban ülni, hisz körben ülünk, de alkalomról alkalomra úgy érzem, hogy nem is szeretnék, hisz aki képes megválaszolni a felmerülő kérdéseket, megosztani tapasztalatait, ezáltal segít engem is felkészülni a még rám váró megtapasztalásokra, s őt én egészen közelről akarom hallgatni. 
Igaz, hogy nem kell megszólalni, de amikor a családi, gyermeknevelési és istenélményeink rímelnek egymásra, akkor az ember nem képes sem néma, sem érzéketlen maradni.
Igaz, hogy ez a bibliaóra is egy igehirdetési alkalom, de igehirdetés közben annyi gondolata támad az embernek, amit olyan jó lenne tovább gondolni, kimondani, megbeszélni, rákérdezni, saját élménnyel kiegészíteni... És hát ez itt pont ilyen.
Házaspárok, különböző nemzedékek, eltérő élettapasztalatok, változó habitusok, és azonos szándék. Krisztusi szándék. Gyönyörű az, amikor valaki megtalálja az igében, a hétköznapokban, a feladataiban Krisztust.
Ennél egy szebb van, amikor valaki ezt úgy éli át, hogy közben a társának a kezét fogja. És a házaspár bibliaórán ezt tehetjük. (Koroknai-Tegez Tímea)